Anyák napján az édesanyák tiszteletére emlékezünk. Azonban sokan vannak, akiknek már nincs lehetőségük arra, hogy az anyukájukkal együtt ünnepeljék ezt a jeles napot. Az elhunyt édesanyák emléke azonban örökké velünk marad, és az emlékezésnek számos módja létezik. Ebben a cikkben szép, megható anyák napi versek elhunytaknak gyűjteményét találod, amelyek azoknak szólnak, akiknek már nincs anyukájuk, de az emlékezetükben és a szívükben örökké velük élnek. Ezek a versek szavakkal fejezik ki az emlékezés, a szeretet és a fájdalom érzéseit, és segíthetnek abban, hogy az anyák napja ne csak a fájdalomról szóljon, hanem az emlékezés és a szeretet ünnepévé váljon az elhunyt édesanyák számára is.
Anyák napi idézetek elhunytaknak
Szeresd, becézd hát édes anyukádat,
ő a földön a legdrágább kincs.
Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat,
Ha egyszer ő – Isten őrizz – nincs!…
Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom,
De kolduskunyhó lehetne tanyám,
Ha még egyszer – úgy mint te, kispajtás –
Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!…
Lakner Artúr
Anyák napján szívemben él az emléked,
Szeretetünket senki sem veheti el.
Hiányzol, drága édesanyám,
De tudom, hogy ott fenn vigyázol ránk.
Lelked remélem békére talált,
S Te már a mennyiből vigyázol reánk!
Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,
Rád örökkön-örökké emlékezünk!
Az anyák napja olyan nehéz nélküled,
Drága édesanyám, te hiányzol nekünk.
De az emléked örökké velünk marad,
És az életünk része maradsz örökké.
Égjen ez a gyertya azokért az Édesanyákért, akiket már csak fájó szívvel, gondolatban köszönhetnek a gyermekeik.
Hiányzik az én drága anyukám,
De szívemben örökké él.
Szeretném, ha ma is itt lehetne,
és együtt ünnepelnénk.
Anyák napi versek elhunytaknak
Édesanyám emlékére
De szeretném édesanyám
Ráncos kezét újra megcsókolni
Mindenfelé, akárhol jár,
lába elé virágokat szórni.
Ezt megtenni nem tudom már
Elköltözött az életből régen
Szép orcája ott fönnragyog
Minden este a csillagos égen.
Anyámnak
Nézzétek e csillagot, mily fényesen ragyog,
E csillag mely én felém szeretetet sugároz.
Sugara oly erős, oly kifogyhatatlan,
Ez a drága sugár kiolthatatlan.
Nem is egy földi lény, angyal vagy te Anya,
Ezt érzi a lelkem, s szívem is ezt súgja.
Minden szavadban boldogság rejlik,
Mosolyod engem mindenkor felvidít,
Jóságodért Isten százezerszer áldjon,
Anyák napján tiszta szívemből kívánom.
Müller Péter Sziámi: Jobban hiányzol, mint valaha
Szuhanics Albert: Régi édesanyák
Régi édesanyák, őrző angyalok,
boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.
Ételszagú konyhák emléke lebeg
illatokkal átszőtt pára-felleget.
Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora
ízei a szánkban, nem múlnak soha.
Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,
félelmeink ellen, ha kísért a múlt.
Simítaná fejünk ráncos kezetek,
ahogyan hűs árnyak megérintenek.
Sóhajok szárnyain vigasztalva még,
mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.
Régi édesanyák, galamb-ősz anyók,
mosóteknő mellett tanultuk a jót.
Ajkatokról folytak ősigék, szavak
s mi ittuk mint forrást megriadt vadak.
Úgy formázott kis szánk, hangot, mondatot,
hogy rajta szemetek fénye ragyogott.
Féltve és vigyázón adtátok nekünk
magyar anyanyelvünk, édes ételünk.
S ha néha udvaron teregettetek,
dalolva lépkedtünk olykor veletek.
Tiszta volt a szívünk, s mint fényes ruhák,
úgy őrzi meg lelkünk idők illatát.
Egy életért cserébe
Ha élnél még, anyám, elmondanám azt,
mily keserű érzés a „nincsen már” tudat,
hisz az vette el tőlem azokat a boldog napokat,
melyek felragyogták előttem gyermek-múltamat.
Ha élnél még, anyám, csak némán néznélek,
hogy szívembe véssem édes emléked,
s úgy gondoljak rád mint arra a legbecsesebb ékre,
mit te adtál nékem létedért cserébe.
Látod, anyám, a Jóisten sem hagyott téged egyedül,
hisz minden áldott tetted bennem nemesül,
mert én lépem rózsa-nyomod, s én, követlek végig
azon a kavics teli úton, mely felkísért az égig.
Kun Magdolna
Endrődi Sándor: Leborulsz a sírra
Leborulsz a sírra
Szegény édesanyád áldott sírhalmára
Leborulsz csöndesen, csüggedten, szomorú
Liliom módjára.
S most látom mit tesz az:
Árván leborulni egy kicsi halomra,
Mely szemeink elől az eget, a földet
Egészen elfogja.
Leborulsz reája
Tudva hogy alatta édes jó anyánk van!
S hogy lelkünk sikolya, mely őt visszakéri,
Elhangzik az árnyban!
Most látom, mit tesz az
Mily kínos, mily fájó, egyedül maradni,
S hogy a szív ily búban nem igaztalan, ha
Meg akar szakadni.
Ő nincs ő hiányzik
Életed forrása szereteted napja!
Lehullott a kéz, mely könnyedet törülte,
S bölcsődet ringatta.
Egyetlen hű szíve
Még egyszer dobogta nevedet, s megállott,
Jéghideg lett ajka, az a kedves ajk, mely
Annyiszor megáldott!
Hívod édes szóval,
Meleg öleléssel… Hasztalan! Nem ébred,
Nem látja vergődő szívednek könnyeit,
Nem hallja beszéded!
És mégis veled van!
Szelleme, lelke él, azt el nem temetted.
Halk éjen kibontja ragyogó szárnyait,
S ott lebeg feletted.
Tovább él szívedben
Erénye jósága minden gondolatja…
Ó az édesanya meghal, de gyermekét
Soha el nem hagyja.
A végtelen égből
Őrködve ragyog rád két szeme sugára;
S ki fölött ily áldó szemek őrködnek, az
Nem árva; nem árva!
Édesanyám
Édesanyám!
Ma Anyák Napja van!
Itt, a sírod előtt állok, s köszöntelek.
Szemeimből hullnak könnyeim,
ahogy feltör bennem az emlékezet.
Benned fogant életemet
egy köldökzsinór kötötte össze,
amely mementóként bennünk…
megmaradt örökre.
Drága Édesanyám!
Soha nem felejtem el,
Neked köszönhetem az életem!
Amikor megszülettem, Te voltál
az első nő, aki melleden melengettél,
babusgattál – örömkönnyeiden át,
féltőn öleltél – szerettél.
Ha sírtam kebledből etettél!
Már messze jársz tőlem, de
gondolataimban mégis közel,
szívem a szívedtől – lelkem a lelkedtől
soha nem szakadhat el.
Az első, és egyetlen nő voltál, akit
legjobban tisztelek – szeretek!
Szerető galamb lelkedre, s
őszült fehér hajadra emlékezvén
fehér virágcsokrot, s szívemet
hoztam Neked. Mikor imáimat
elrebegem sírod felett.
Azt kívánom:
Nyugodjál Békében!
Nézd meg ezt is:
.
